Izgalommal vártam ezt a hetet. Tudtam, hogy igazán emlékezetes lesz számomra, és nagyon jól fog telni. És ez így is lett. De kezdjük az elejéről!

Szerdán indultunk el szerenádozni a kedves mérnökökkel, lovaskocsival. Nemsok tanárhoz mentünk el, de nem az ott eltöltött idő számított igazán, hanem amikor kocsikáztunk. Első helyre az évfolyam kedven tanárnőjét látogattuk meg, aki nagy szívvel várt bennünket. Itt hát nem sok időt töltöttünk el, indultunk tovább a kollégium portásnénijéhez, akit személy szerint imádok. Zsuzsika néni milliószor mentette már meg a sejhajom, és mindig azt figyeli, miben segíthet nekünk.. Na és hát itt kezdődött minden. Alapból megvolt a jó hangulat, nagyon jól éreztük magunkat. Egyszercsak azt veszem észre, hogy Patrik mellettem áll, és beszélgetünk. Tudni kell, én a tavalyi évben ismertem meg Őt, hisz évfolyamtársam. Eléggé mély érzések kötöttek hozzá, de közölte, hogy nem kellek neki. De mindentől függetlenül ugyanúgy beszélgettünk és cukiskodtunk egymással. Tehát a kapcsolatunk nem romlott meg. Mostanába igaz kevesebbet beszélgettünk, de ezt szerintem most bepótoltuk elég rendesen. Ugye mindenki tudja, hogy a szerenádon inni kell. Hát ez a kis csapat természetesen ezt nagyon komolyan vette :) Mi is iszogatni kezdtünk Patrikkal, és közbe egy kicsit félrevonultunk beszélgetni. Sokat nevettem, és ahogy láttam Ő is jól érezte magát akkor. Elkezdte terelni a témát a szex felé, hogy mi lenne, ha mi ketten összehoznánk valamit. Nem pont így mondta, de ha lehet nem idéznék. Udvarolt, ölelgetett, puszilgatott és olyan célzásokat tett, hogy azt hittem hülyét kapok, és ott helybe, mindenki előtt letámadom. Ez ment egész este, sőt inkább egész éjjel. Szerenád közbe folyton kerestük egymást, egymásba kapaszkodtunk, bújtunk. Aztán jött a locsolkodás. Iskolánkban van egy régi jó szokás: a végzősöket meg kell locsolni. 4 emelet szobáiból repültek a vizibombák, öntötték ki a vödörből a vizet a fejünkre. Nagyon élveztük. Aztán kaptunk pár hátsó támadást is: hatalmas kukákból kaptuk hátulról a hideg vizet a nyakunkba. Aztán előre mentünk az udvarra, ahonnan meg slaggal locsoltak minket. Csontig ázva mentünk fel a kollégiumi szobákba, aztán meg rohantunk a forró víz alá, nehogy megfázzunk. Eszméletlen jó volt!! Őrültködni szabadon.. Miután letusoltunk és megszárítkoztunk, kezdődött az after az emeleten. Mindenki kint dumált a folyosón, aztán lassan kezdtek bevonulni a szobákba. Egyszercsak megjelent  Patrik, megfogta a kezem és bevitt Márki szobájába, hogy én ma itt fogok vele afterozni. És nem is volt ez rossz ötlet. Iszogattunk, közbe beszélgetünk, Patrik befeküdt mögém az ágyra, lerakta a kezét a lábamra, és cirógatott, karmolászott. Belementem a kis játékába, én is elkezdtem karmolászni. Sőt, megharapdáltam a fülét, amitől teljesen kiakadt, természetesen ez volt a célom. Odahajolt az arcomhoz, farkasszemet néztünk egy darabig, de mivel odaszóltak hozzánk, ez abbamaradt. Majd odasúgta hogy mi lenne ha lent aludnék aznap éjjel. Hogy majd menjek le később, majd ír egy smst, hogy mikor. És én hülye belementem, bár végül egyedül aludtam a helyemen, nem győztem várni, meg másnap korán kellett kelnem. Természetesen az smst csak reggel olvastam el.. De iszonyatosan azt érzem, hogy erre van szükségem, hisz erre vártam mióta. De ugye minden okkal történik, vagy épp nem történik. Aztán jött a másnap, egész nap vezettem, jól telt. Örömet okozhattam egy nagyon kedves barátomnak azzal, hogy vezethetett egy olyan autót, amilyenről álmodik, és nekünk meg persze pont olyan van.. . Kicsi Ati azóta is mindig megköszöni, pedig igazán nem kellene. Na mindegy. Eljött a péntek. A ballagásunk napja. A bál napja. Izgatottam robogtam át kedven városomba. Elmentem fodrászhoz, aztán felmentem a szobába készülődni. Megérkeztek a rokonok, barátok. Mindenki. Indulás előtt az egyik előadóban gyülekeztünk. Egyszercsak bejött Golyó, és a kezembe nyomott egy nagyon szépséges csokrot, hogy gratulálok! megmukkanni sem bírtam! Belekönnyeztem :) Elindultunk szépen lassan, körbejártuk az iskolát. Majdnem sírtam. A hatalmas séta után a moziban volt a búcsú előadás, gyorsan eltelt. Az én rokonaim azzal a lendülettel elhagyták szeretett városomat. Így felmentem Sunshine szobájába ahol az egész család jelen volt. Nem esett túl jól, ezért le is léptem a szobából. Kettőkor mentünk ki a tanüzembe, ahonnan lovaskocsikkal indultunk a város körbejárására. Felültünk a vadas levelezős mérnökökhöz, szétröhögtük az agyunkat..  Eszméletlen volt.. és elmondhatatlan. A felvonulás után vártuk az estét, következett a bál. Tus, smink, ruhák és indulás. Lementem a kollégium parkolójába köszönni Atinak, erre egy idősebb Úr megkínált a pálinkájából, hogy ha már sárgulok, akkor igyak is. Dani édesapukája  volt, Béla bácsi. Az a kedvesség amit tőle kaptam, az a tisztelet ahogy beszélt másokhoz magáról és a fiáról.. Örökre megjegyeztem.. Nade a lényeg.. Elkezdődött a bál. Megnyitó, beszéd és következett a tánc, amit annyira sok  ideig gyakoroltunk.. De megérte, mert szerintem fantasztikus volt.. Aztán jött a vacsi, ezalatt Johny, Zsóka, Linda, Melina és én elmentünk kocsmázni. Ittunk egy párat és én meg Linda visszamentünk a bálba. Táncoltunk rengeteget, mindenkivel akartam táncolni és ez sikerült is! 11kor eljött a meglepi tánc ideje. Átöltöztünk, és nekiálltunk táncikálni, nagyon jól sikerült ez is :) a bál hajnal kettőig tartott, aztán a kollégiumban folytattuk. Ati mondta hogy menjek velük, mert szeretne beszélni velem. Kimosta az agyam, közölte hogy szeret, és hogy rá mindig számíthatok!. ennél több nem kellett. Aztán Danival kezdtem flörtölni, amit elég jól vett, itt is eljutottunk a harapdálásig, csak most nem én haraptam hanem engem haraptak. Jól elvoltunk, cukiskodtunk, ölelkeztünk, szeretgettük egymást.. Szerettem ezt a hetet.. Örök emlék, sose felejtem el! <3