Apróságok az életemből

Az eső.. Nem mindenki szereti. Én személy szerint imádom. Van egy kellemes hangulata. Nincs is annál jobb, mint a frissen ázott fű illata. Meg én szeretem a vizes beton illatát is. Tudom furcsa szerkezet vagyok, de ezek az apróságok engem boldogsággal töltenek el :) Mai napon is ahogy elindultam, azonnal rákezdett, először csak finoman szitált, mint Mamám a lisztet, mikor kenyeret készül sütni. Aztán dörgött egy párat az ég, morgott egy sort, valami nem tetszett neki. És úgy szakadt, hogy kapucniban, nyakig beburkolózva is éreztem, ahogy pattan a csöpp a fejem tetején. És persze csorgott az orromon végig. Aztán egész nap hol esett, hol nem, ha kimentünk napozni, akkor természetesen rákezdett, de mi türelmesen vártunk, hogy egy kis napocskát láthassunk. Nameg szivárványt. Nagyon kellemes érzés fogott el, amikor megláttam a szivárványt, és eszembe jutottak a mesék, hogy a szivárvány végén ott a kincs. Még kedvet is kaptam volna megkeresni. Furcsálltam, hogy az emberek többsége fél a víztől. Félnek egy kis esőtől. A buszra úgy szállnak fel, hogy mindenkit arrébb löknek, mintha az életüket veszélyeztetné. Hisz ez csak víz!! Én mindig elhittem, ha kiállok az esőre, megnövök. Hát igaz, ez nem így lett, de azért ez az egyik legkedvesebb átverés a szüleinktől. Az esőt szeretni kell!! Gondoljunk bele, mennyi jót tesz velünk az ég, hogy esik.Nem kell locsolni a földeket az értékes vízzel. Bár ilyenkor arra gondolok, hogy valaki szomorú odafenn, hisz az emberek is általában azért sírnak, meg szomorúak. A tavaszi záporok ilyen szempontból azért jók, mert az eső mellé napocskát is kapunk, azaz valaki örömében sír.. Érdekes ez a dolog, órákig lehetne fejtegetni, én most ezt inkább ráhagyom. Szivárványos délutánt :)