A zene. Egész nap robotoltam, mint egy rabszolga, itt a szezon, dolgozni kell. És azt hittem megszakadok, de a zene mindig segít. Akkor is mikor már tényleg azt hiszed hogy mindegy. És ez nyilván nem csak a munkára vonatkozik. Ha fája a szíved, választasz egy olyan zenét ami még jobban tönkretesz, de neked akkor és ott arra van szükséged... Ha boldog vagy, olyan zenét hallgatsz, ami még jobban felpörget, amitől mindig boldog vagy. Ha olyan semmilyen a kedved, jobb esetben egy pörgős zenét hallgatsz, hátha jobb lesz, de ilyenkor van egy veszély: rábukkansz egy olyan zenére, ami valakire emlékeztet, vagy nem pozitív hangulatú.. ilyenkor lehet nagyot zuhanni lefelé.. Esetemben hatalmas problémát jelent, hogy mindent a zenékhez kötök. Akárkit meglátok, hozzákötöm egy zenéhez. Ami akkor még nem zavar, hisz ha meghallom a zenét, akkor eszembe jut az illető, elmosolyodom és kész. Ám ha az illetővel valami problémám adódik.. Ott a baj. Hisz akárhányszor meghallom a zenét, Ő jut eszembe, és a negatív élmény vele kapcsolatba... Ha szomorú vagyok akkor meg mindig Sia- My love című számát hallgatom, ami pont olyan zene, hogy ha fáj, akkor még beléd döf vagy százat, hogy még jobban fájjon.. Ha pörgök akkor meg csak a Brains.. Vagy éppen melyik zene tetszik igazán.. A legfontosabb: nagyon fontos szerepet tölt be az életemben a zene. És semmiért nem adnám ezt az élményt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.