Apróságok az életemből

 .. számomra, hogy mi van most a levegőben, vagy mi változott meg ennyire hirtelen. Az ismételt aggodalmam természetesen a pasik miatt van. Előállt ugyanis egy olyan helyzet, amit nem értek.

Egészen két héttel ezelőttig nem nagyon volt olyan ember, akit komolyabban érdekeltem volna. Most hirtelen kettő is van. És ismervén magam, két szék közül a földre fogok ülni. Történt ugyanis, hogy igencsak elterjedt közösségi portálunkon mindennapos beszélgetést folytattam/folytatok egy volt iskolatársammal, aki fiatalabb nálam. Sokszor találkoztunk bulik alkalmával, elhülyéskedtünk egymással, de semmi komoly. A legutóbbi bulin azonban váratlan és meglepődésre méltó dolgokat tett. Először is, nagyon közel kezdtünk el táncolni egymáshoz, amit én felfogtam szimpla flörtnek, vagy játéknak, amiben persze teljes mértékben benne is voltam. Aztán kimentünk levegőzni, folyamatosan ölelgetett, amivel szintén nem volt gond, hisz nagyon jóba vagyunk, és még a szeretethiányomat is csillapította valamelyest. Érdekesen karolta a derekamat és a csípőmet, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Majd kb két óra múlva, mikor ismét kimentünk levegőzni kettecskén, ugyanezek mellett megcsókolt. De ez mikor volt már? hát kb egy hónapja..  Na mindegy, vasárnap minden kiderül, megbeszéltünk egy találkozót, és ott mindent megfogunk beszélni. 

A másik ember még mindig Sam, de sajnos én nem kedvelem őt eléggé. nagyon nehezen tűröm el a gyerekes dolgait, inkább semennyire, mert nem is akarom. Minnél hamarabb beszélnem kell vele. Ez igy nem jó se nekem se neki. De amikor a legutóbb elmondtam neki, hogy én ezt nem akarom, annyit mondott, hogy reméli sokáig együtt leszünk. Együtt?? Én baromira nem érzem úgy, hogy mi együtt lennénk. Sajnálom. És ezt el is mondtam  neki, de sehogy sem akarja felfogni. De ha nem ért a szép szóból, beszélek majd csúnyán. Nem én vagyok, de nem tudok mit tenni.

És akkor azokról a pasikról ne is beszéljünk, akik csak mint egyestés kiskaland keresik meg társaságomat.  Nem tudom mivel érdemeltem ki, valamilyen szinten örülök nekik, hisz az önbizalmamat tökéletesen csiszolják pozitív irányba, ám furcsa hogy most találnak meg. Mert többen vannak. Ha kibírom, ellent mondok a csábításnak, bár igencsak nagyon nehéz lesz. Majd kiderül, mit akarok. Azt már nagyjából tudom mit nem akarok. Szörnyen érzem emiatt magam, amugy meg boldog vagyok :) És csak ritkán hazudok..