Ismét karok közti vetélkedőt tartottak a városomban, amire én is el lettem hívva, bár már nem tartozom közéjük igazából.. Ismét az egyetem 12 kara vetélkedett, a szívemhez közelálló csapat a harmadik helyen végzett.
Nade nem is ez a lényeg. Ismét találkozhattam a szerelmeimmel, köztük Atissal, akivel iszonyatosan nagyon tomboltunk, és életem legszebb mondatát Tőle hallottam: "Úgy szeretlek, te majom!" Tudom viccesnek hangzik így, de Ő így fejezte ki szeretetét felém. Vagyis hogy nem csak így, hanem ezerféle képpen, de így mondta ki!
Ott volt még Reni is, aki nem tudom hogy tud engem elviselni, de imádom érte!! Amúgy is nagyon szeretem a csajszikámat, mindig egyre közelebb áll a szívemhez!! Ő Attis barátnője mellékesen. Imádom Őket!!
Aztán ott volt még Gabi is, aki Attisék osztálytársa. Hatalmasat csalódtam benne és szerencsére pozitív irányba!! Szóval most mélyen elbeszélgettünk, és elmesélte, hogy most Veled van, Kedves Conrad, és hogy Nálad tiszta szívűbb emberrel nem találkozott még. És nagyon bánja, hogy csak most keveredtetek egymás mellé. Próbáltam bátorítani, hogyha akarjátok, tudjátok folytatni az egészet a suli után is. És én úgy gondolom, hogy akarjátok. És azt is elmesélte, Kedves Conrad, hogy bennem bízol meg a legjobban a kollégiumból.. Nem mintha kollégista lettem volna valaha :) És hogy állítása szerint igazán szeretsz. És akármennyire is imádtalak mindig is, nehezen tudtam elhinni, és nem a Te érzéseidben nem hittem, hanem hogy én érdemlek egy ilyen barátot. Szóval ezért imádlak nagyon! És nagyon remélem, igazán, tiszta szívemből, hogy sokáig együtt lesztek Gabival, mert megérdemlitek már egymást!
Még egy pár szót többiekről is: Ádám stílusa nem tetszett, ahogy előadja magát, de már meg sem lepődök.. Ott volt még Turcsi is, aki túl sokat ivott, és nem győztem levakarni magamról.. De Norbi segített :) Őt egyre jobban kezdem megkedvelni, elég jókat beszélgettünk, csak még mindig nem tudom megemészteni, hogy Ő is magának akarna.. De legalább tegnap nem volt vele gond, nem ivott annyit, hogy letámadjon, viszont vigyázott rám, Attissal együtt :)
A lényeg az annyi, hogy érdemes volt elmennem ismét, és bár nem volt minden olyan, mint régen, és jópár barátom hiányzott onnan, azért nagyon jól éreztem magam! Csak az zavart, hogy néha hiányoltam Denit..
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.