Kedves Conrad!
Igazából tudom, hogy nincs jogom ilyet írni, és látom a reakciódat előre, de elmondom, kicsit csalódtam benned. Azt hittem majd néha keresel. De én már meguntam, hogy mindig én írtam Neked, és láttam az írásodon, hogy a hátad közepére sem kívánsz. azzal is tisztába vagyok, hogy folyamatosan dolgozol, meg sok gondod bajod van, de ez akkor is zavar. És hogy mért nem írok akkor én Neked? Hát csak azért, mert nem akarom,hogy azt érezd, a nyakadon lógok. Mert sokszor ezt olvasom ki az írásaidból. Na, hiába is írom ezeket, tudom, hogy nem olvasod. De azért remélem jól vagy, meg minden szépség.
Phaelah
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.