Apróságok az életemből

 A héten beköltöztem imádott kollégiumunk egyik legjobb szobájába harmadikként. Természetesen ott tartózkodásom illegális volt éjjelente, de megérte rizikózni. Túlélve a hétfő délutánt és reggelt, boldogan vágtam az estébe mondván, csak jó lehet. Szóval folyosós beszélgetésnek indult az este, filmnézés lett a vége. Még filmezés előtt találkoztam "kedvenc" gólyámmal, akiről tudni kell hogy valamilyen szinten érzelmek fűznek hozzá. Isteni jól éreztem magam, hisz jól elvoltunk, jót beszélgettünk. Ám jött a filmnézés. Tudni kell, hogy imádott gólyámmal, nevezzük Gerinek, néha csókolóztunk, és hát megindító volt számomra. Ám nem akar barátnőjének. Nos az ominózus filmezés előtt a folyosón cukiskodtunk, amikor is megjött "Zsuzsi", a szomszédlány, aki szintét gólya, és tudtommal szintén kavar  Gerivel. Geri ahogy meglátta Zsuzsit azonnal ellökött magától onnastól kezdve én nem voltam senki sem.. Nemtudom mi oknál fogva, de nagyon gyorsan túltettem magam ezen a dolgon, hisz tudtam hogy ha nagyon akarom, el tudom csábítani, attól függetlenül, hogy nem vagyok egy modell alkat. És meg is tettem. Elmentek aludni a szerelmesek én meg utána mentem Gerinek, mondván vele akarok aludni. És persze megengedte, sőt el is kezdte a szokásos kis játékunkat, miszerint megcsókolt..  Mielőtt jobban belemelegedett volna, közöltem vele,hogy hagyjuk, nincs értelme. El is aludtunk szépen nyugodtan. Másnap 11 órától szabadok voltunk. Szerveztünk az emeletnek egy palacsintasütést, ám előtte lementünk Sunshine-nal napozni a suliudvarra,  nagyon rövid időn belül elég sokan lettünk :) Tiszta hippik voltunk, nem érdekelt ki mit gondol, mindenki a másik ölébe feküdt, még csókolóztunk is..Mármint Én pont igen, és nemtudom mi volt velem, hogy egy olyan srácot csókolok meg, vagyis inkább fogadom a csókját aki amúgy az egyik legjobb barátom. De legalább jól éreztem magam, és nem zavart hogy ki mit gondol.. Estére aztán megsütöttük a  rengeteg palacsintát, összeült egy olyan társaság, akiket álmomban nem gondoltam volna. És az az érzés, ami körbekerített akkor, mikor megtapsoltak, mondván köszönik, hogy összehoztuk ezt a délutánt.. Egyszerűen elmondhatatlan. A közös vacsora után lementünk dohányozódni, nagyon sokat beszélgettünk, majd elindultunk csocsózni és pingpongozni. Isteni jó este volt, az egyik legkellemesebb emlékem marad :) Szerdán aztán jött a jóélet, nem volt suli, mondván másnap dolgozat, tudjunk készülni. (semmit nem készültünk :D) Nos.. megint kifeküdtünk a napra, aztán felmentünk ebédet főzni, aztán vissza napozni... Mikor végeztünk elindultunk a koliba, és szembejött Laci, akinek úgy megörültem, hogy a nyakába is ugrottam. Megszorongattuk egymást, örült, hogy örülök. Estére Sunshine meg én megalapoztuk a jókedvet, olyat dolgot csináltam, amit én eddig elítéltem, mármint inkább úgy fogalmaznék, hogy nem ítéltem el, de nem támogattam. Hát most mégis rávett valami erre, és iszonyatosan jól döntöttem. Lent aztán találkoztunk Laciékkal, sokat beszélgettünk, éshát én meg Laci elég sokat és feltűnően szemeztünk. Befejeztük lent a főzőcskét, felmentünk Attis szobájába olyan öten-hatan, és ott folytattuk a beszélgetést. Hajnali négyig bírtam, amikor Laci meg én elindultunk kifelé, mondván hagyjuk a többieket aludni. Még elhívott, hogy masszírozzam meg, amit meg is tettem, aztán elmentem aludni, meg ő is lefeküdt aludni. Csütörtökön feljött, főztem neki kávét, aztán eltűnt, lement összepakolni. Már csak akkor jött föl, mikor indult haza :(. Lekísértük, elbúcsúztunk. Soká fogom látni. Így is ritkán látom, de az előző este elég mély nyomokat hagyott bennem. Nembaj, nyugtatom magam, hogy nemsokára itt a május, és akkor láthatom. Délután kéziztünk, iszonyat jó volt, estére meg úgy felpörögtünk Sunshine-al, hogy az eszméletlen. Aludni alig bírtunk. Előtte még Conraddal beszélgettem egy nagyot a folyosón, isteni jól esett, Ő az a személy, akiben teljes mértékben megbízok, és tudom hogy sosem fog bántani. Remélem hogy nem kell majd csalódnom. Pénteken Sunshine már hajnalban elment haza, én még vártam délutánig, addig Conraddal, és a két szobatársával voltam, hogy elüssem az időt. Meg végre beszélgettem egy olyan emberrel, akivel régen nagyon jóba voltunk.. Jólesett Norbival beszélni, de elég is volt belőle egy időre. Aztán majd őt is hiányolni fogom, hisz ő se jár már az iskolánkba, és elég messze is lakik. 

Ezek a dolgok csak egy részlete a hetemnek, nagyon tömör leírás. Viszont életemben nem éreztem magam ennyire jól. Nem győzök majd hálás lenni a kolisoknak a sok segítségért, meg tulajdonképpen mindenért.