De itt az idő, hogy pótoljam :) Sokminden történt velem azóta, hogy legutóbb erre jártam. Először is a Drága Hugó azóta is vissza akarja kérlelni magát hozzám, bár elég érdekesek a módszerei. Ismeretlen számról való hívogatás, majd miután felveszem nem szól bele. Üzenet írás, hogy már nem szeret, nem kellek neki, majd egy fél óra múlva ír egy bocsánat kérő üzenetet, hogy nem úgy gondolta, és gondoljam át. Nekem támasz kell, nem egy instabil pasi. De kár is több szót fecsérelni most rá.
Újra és újra olyan helyzetek teremtődnek körülöttem, amelyek megmutatják kik állnak mellettem igazán. Aminek egyrészt örülök, hisz jobb, ha most tudom meg kire számíthatok. Másrészt igencsak zavar, hogy hirtelen ennyi emberben csalódnom kellett, ilyen rövid időn belül. Nehezen, de próbálom túltenni magam ezeken a dolgokon. hatalmas segítség, hogy ezen "barátok" egy részével már csak nagyon ritkán találkozom. Azokkal viszont, akikkel napi kapcsolatban vagyok.. Nagyon nehéz nem "sírni" utánuk. Mert az agyam azt mondja, hagyjam a fenébe őket, nem érnek annyit, a szívem mégis azt akarja, hogy foglalkozzam velük. Lassan csak lesz annyi eszem, hogy rájövök, senki nem ér annyit, hogy tépázzam magam, mert ebbe megyek tönkre. És kinek jó az? Maximum az ellenségeimnek. Pozitívan kell mindenhez hozzáállni, különben beleőrülök az életembe. De mindent megteszek :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.