Apróságok az életemből

 Általános tudnivaló, hogy pénteken nekem nincs órám, mégis mindig találok okot arra hogy átmenjek szeretett iskolámba,  vagyis iskolám kollégiumába. Ez a héten sem történt másként, szeretett Lindám mondta hogy menjek már át, beszélgetünk egy kicsit. Míg vártam rá és a többiekre, segítettem Johnyéknak, főztem kávét Conradnak és a szobatársainak. Nos végre Linda is végzett, leültünk beszélgetni Geriék szobájába, de egyszercsak felpattant és mondta, hogy mennie kell haza. Míg nem voltam a szobába, megkérte Gerit, hogy menjen haza a későbbi vonattal, mert lelkiismeretfurdalása lenne,ha engem most egyedül itthagyna. És Geri belement. A lényeg annyi, hogy mindenki elment haza, Geri meg én pedig leültünk besszélgetni. Feldobta a témát, miszerint nekünk van egy kis elintézetlen "ügyünk" . Ismét megcsókolt, én pedig nem ellenkeztem, nem is akartam, és Ő ezt nagyon jól tudta. Bezárta az ajtót, behúzta a függönyt, és tovább folytattuk amit elkezdtünk. A szívem akarta ezt a dolgot, az eszem pedig nagyon nem. Végül Murphy bácsi segített eldönteni a dolgot, és nem történt semmi. Szívem szerint a hajamat téptem volna, de értelme nem lett volna neki. Szabadkozott, bocsánatot kért milliószor, és hogy ezt a dolgot mindentől függetlenül nem hagyja annyiban.. Viszont nagyon jót beszélgettünk, mindent végigrágtunk, hogy jó dönts volt e tőlem hogy megcsókoltam, hogy ki mit vált ki a másikból.. Minden megbeszéltünk, de a végén azért tudatta velem, hogy mi CSAK barátok vagyunk..Az este folyamán rájöttem, hogy vannak bajok nálam, mert mikor egy pasi megcsókolt a koncert után, egyből Ő villant be. Szerencsére a pasi volt annyira ügyes, hogy  elterelje a gondolataimat, de azért eléggé vicces, vagyis hogy kétségbeejtő, hogy ez a helyzet, Nembaj, két hónap és vége, aztán kitudja mikor látom újra.. És ugye, ami nem öl meg az erősít, így ő csak erősíteni fog engem, mégha nem is szándékosan.