Apróságok az életemből

Szörnyen rég írtam.. Szóval, kezdjük az elején, hat hónapig a munkanélküliek útját tapostam, de most már ez a probléma megoldódott. Egy virágüzletben dolgozom, és minden szép, minden jó.  Utolsó írásom óta túléltem a szülinapomat, ami tökéletesen jól telt, pasikkal, barátnőkkel és a többi jósággal. Ezután a következő fénypont a SZIN volt az életemben. Most először egyedül fesztiváloztam, vagyis random ismerkedtem, és buliztam. Sose éreztem magam még ilyen jól! Szóval köszi SZIN, jó volt!! (Persze a legjobb koncert most is az Irie maffia és a Brains volt!! :)) Eztán következett a gólyatábor. Nagy nehezen Linda segítségével bejutottam a szervezők közé, és csapatvezető lettem. Mert Linda addig nyösztette a kedves HÖK elnökünket, míg végül engedélyezte a jelenlétemet. Szerencsére már az első este megkaptam a dícséretet Tőle, nevezzük Ádámnak, hogy milyen lelkes vagyok, és hogy végül nem bánta meg hogy ott vagyok. Egyre jobban kezdtem megszeretni a gólyáimat, számszerint hatan voltak, bár folyamatosan cserélődtek sajnos. Persze megmaradt egy két mag: Deni, és Stefan voltak azok, akik végi kitartottak mellettünk Lindával. Később fontosak lesznek. 

Szóval a hét fergetegesen telt, és sajnos nagyon gyorsan. Végre láthattam Sunshine-t, Esmét, és a többieket, akiket nagyon szeretek. Minden este elbeszélgethettünk a rend őreivel, mivel mindig hangosak voltunk, dehát buliztunk könyörgöm..  Nade nagyobb bonyodalom nélkül lezajlott minden este. Történt az utolsó este viszont valami amit picit bánok csak. Én és Ádám, -szeretett Hök elnökünk- összeakadtunk. És ezzel még baj nem is lett volna, ha másnap nem folytatódik minden.. Ahogy vége lett a gólyatábornak, pár nap elteltével jelentkezett is, sms formájában, hogy hogy vagyok és a többi ilyenkor szokásos kérdés. Egyszer csak találkozót kért, amibe bele is mentem. Találkoztunk, mint ha misem történt volna, csókkal fogadott, fogta a kezem és a többi. én ezt picurka jelnek vettem. Aztán átmentem hozzá szeretett városomba, mielőtt elutaztam volna Sunshine-hoz. Kedves volt és aranyos, mondom talán még lehet is belőle valami. Még párszor találkozgattunk, legközelebb áthívott a kollégiumba, hogy aludjak bent, főzés lesz. Mondom mértne? Vele aludtam, persze nem kell részleteznem semmit remélem. Nagyon jól éreztem magam vele! Aztán még párszor áthívott, hogy buli lesz, menjek át, aludjak ott, és én persze örömmel mentem.. A lényeg, hogy október végére nem írt már, és nem keresett. Ennek az okát hamarosan megtudtam, csak az volt a gond, hogy nem Tőle. Kedves barátaim szóltak, hogy sajnálják, de Ádám Enikővel van, hivatalosan. Szerencsére nem lettem szerelmes, és ez mentett meg a nagy csalódástól. Annyian mondták nekem, hogy ne bízzak benne.. No de mindegy. A gólyabálon aztán elbeszélgettünk az eset után kb egy hónappal, azt mondta hogy sajnálja, hogy nem szólt, és hogy gyáva nyúl volt.. persze színjáték volt az egész. A lényeg hogy mindenki előtt megalázott, és ezt sose fogom elfelejteni.

A gólyabálra kiöltözve, a legjobb formámat hozva mentem. Egész nap majd megevett az ideg, hogy mi lesz, hogy lesz, de elég jól alakultak a dolgok :) Most képben van egy srác, aki bárnem tudja mit akar, -és én sem tudom mit akarok- eléggé elvagyunk egymással, meg van egy icurka kapocs is köztünk úgy érzem.. Ő az egyik gólyám: Deni. De mindezekről a későbbiekben írok részletesebben. Szép álmokat!