Apróságok az életemből

 Tegnap, bár nyűgös voltam egy kicsit, Danival való találkozásom után, jobb kedvem lett. Jót dumáltunk, érdeklődően nyitott felém, és ezt nagyon furcsáltam, hisz mi eddig nem sokat beszéltünk, most meg olyanokat vállalunk, amit gondolni sem mertem volna. Aztán ugye találkoztam Sunshine-al és Johnyval, nameg a többiekkel. Kezdtem feloldódni, mindenkire mosolyogtam, ahogy azt kell. De természetesen túl szép lett volna minden, ha mosolyogva indulok haza. Találkoztam Bennel, aki elég furcsán viselkedett velem, pedig az egyik legjobb barátom. Egész nap "döfködte" a kést belém a szavaival, alázott mindenki előtt. Mindent kritizált, ha jobbra mentem az volt a baja, ha balra, akkor meg az. Megszólt, hogy túl sokat beszélek Lindával, mert így őket nem hagyom beszélgetni. Mindegy volt, hogy mit csinálok, semmi nem volt jó. Szóval ő szépen tönkretette a napom, úgy ahogy illett. Hazajöttem egyedül, sosem örültem még ennyire annak, hogy egyedül jövök haza. A buszon el is aludtam, édes álmok jöttek a szememre, és természetesen a legjobb résznél kopogtatta meg a vállam egy helyes srác, hogy a végállomáson vagyunk, ébredjek fel. De legalább kedvesen keltett fel, és még utána beszélgettünk egy kicsit, míg vártuk a másik buszt. Este még géphez ültem, beszélgettem egy két emberrel. És nagyon nagyon bunkó voltam velük. Nem tudom minek a hatása alatt voltam, szerintem még Benre voltam annyira mérges, hogy ezt másokon töltsem ki. Arra fogtam a bunkóságom, hogy annyira mindegy, kedves vagy-e az emberekkel, vagy nem, úgyis ugyanazt kapod. Hát gyorsan rájöttem, hogy ez baromira nem így van. Ezúton és bocsánat Conrad és Linda, nem kellett volna.. De egyszerűen szétcsúsztam. Nagyon gyorsan észhez kell kapnom, mert nagy bajok lesznek így, amiket majd nem lehet már visszacsinálni. Ez a hétvége remélem elég lesz arra, hogy észhez kapjak..